Tudtad, hogy már Platón, az egyik legismertebb ókori görög filozófus is rájött arra, hogy a csapatépítő programoknak közösségépítő szerepe van? Persze akkortájt még nem vicces csapatépítő játékokkal, menekülő szobákkal ütötték el az időt, ám már az ókorban is ösztönösen felismerték annak a jelentőségét, hogy ha az egyén egy közös nemes cél érdekében tevékenyen együttműködik másokkal, abból csak jó dolgok sülhetnek ki. Hihetetlen, de Platónnak már akkor sikerült nagyon jól megragadni a lényeget, mégpedig azt, hogy sok esetben fél óra játék alatt többet meg lehet tudni az emberről, mint egy évnyi beszélgetés alatt. És milyen igaza volt, ugye?
A játék közösségformáló ereje
A tényleges, a mai csapatépítőkhöz leginkább hasonlító első csoportosulásokig az 1900-as évek Amerikájába kell visszautaznunk. Ekkor ugyanis egy pszichológus, szociológus, bizonyos Elton Mayo különféle kísérleteket végzett 1924 és 1933 között egy Hawthorne-i textilgyárban. A kísérlet lényege az volt, hogy megvizsgálja a fényviszonyok és a munkavállalók termelékenysége közötti kapcsolatot. A kezdeti szakaszban a pszichológus csapatokra osztotta a gyárban dolgozókat, hogy megállapítsa, tényekkel alátámassza, hogy mi állhat a 250 százalékos fluktuáció és az alacsony termelékenység hátterében. Nem szeretnénk most túl nagy részletekbe belefolyni, hiszen a teljes tanulmányról bővebb leírás olvasható a neten is, ám azt mindenképp fontosnak gondoljuk megemlíteni, ha már a csapatépítőkről beszélünk, hogy a gyári dolgozók teljesítményét, elégedettségét nem csak a külső tényezők (fényviszonyok) befolyásolták. Biztonságérzetük, a munkájuk elismerése, a csoporton belüli személyes kapcsolataik éppúgy növelték a hatékonyságukat, mint az, hogy ember számba vették őket, beszélgettek velük, kíváncsiak voltak a véleményükre. Ugyanakkor társaik, vezetőik ráhatása, ösztönzése is pozitívan hatott a munkamoráljukra.
Vicces csapatépítő játékok a 2000-es évektől
A mai, modern kori csapatépítés persze ettől jóval később született. Valamikor a kétezres évek elején kezdett divatba jönni, hogy a dolgozók szervezett munkahelyi programként közösen bowlingoztak, társasjátékoztak, piknikeztek. A hangsúly minden esetben a játékon, az aktív, közös szórakozáson volt. Ma sincs ez másképp, de az is igaz, hogy a céges csapatépítők mára már igen kinőtték magukat, sőt, olykor igazán extrém programokkal vannak tarkítva. A vicces csapatépítő játékok sorában például előkelő helyen van a tematikus szabadulószobáknak is.
